Összegyűjtöttem, hogy milyen lépései vannak egy világkörüli út megtervezésének.
Első lépés: Álmodozás (6 hónappal – 80 évvel az indulás előtt)
Mindannyian álmodunk arról, hogy majd egyszer körbeutazzuk a világot… Elképzeljük a helyeket, az helyzeteket, a csodákat és az embereket. Általában óvodás korban kezdődik, azonban az emberek elszomorító százaléka bele is ragad ebbe a fázisba örökre… van, aki ezt nem fogadja el, és a vágyott helyeket felírja valahová, hogy aztán ezzel a listával tudjon nekiindulni a következő lépésnek.
Második lépés: A világkörüli jegy (4 – 6 hónappal az indulás előtt)
A Google térképeivel felszerelkezve megpróbálunk egy olyan útvonalat összeállítani, amelyből minél kevesebb marad ki az előző pontban összeállított listából. Merthogy rengeteg dolgon fognak elvérezni célpontok; mennyi szabadságot tudunk kisajtolni a munkahelyünkön, melyik helyen milyen klíma és évszak vár, a világkörüli jegy korlátain (pl. az óceán-átkelések száma), az egyes megállókra szánt időn és összegen. Ha nagyon népszerű úticélokat szeretnénk főszezonban beilleszteni (pl. az Inka Ösvény, a Milford túraútvonal, hajóút a Galapagos-szigeteken, stb), akkor ezeket érdemes a világjegy véglegesítése környékén, azzal összehangoltan lefoglalni. Ha van már egy olyan terv a megállókra, ahol az időzítés és az ár is elfogadható, akkor bele kell ugrani – a finom részletekre lesz idő ezután, és legalább összeállt az út váza. Ha először tervezünk ilyet, érdemes legalább 5-6 hónappal az indulás előtt megvenni ezt a jegyet.
Harmadik lépés: A további jegyek és a részletek (4 – 6 hónappal – két héttel az indulás előtt)
Belövetjük magunkat a szükséges védőoltásokkal, megvesszük a kapcsolódó repülő- és egyéb jegyeket, befizetjük az esetleges szervezett túrákat. Barátaink agyára megyünk azzal, hogy azt firtatjuk, hogy nekik hol vannak barátaik akiket mi kihasználhatnánk. S elkezdjük felépíteni a TERVET, mely sokféle formát ölthet; én napokra bontott excel-táblát használok, de erről majd egy későbbi cikkben írok. Beszerezzük a vízumokat, engedélyeket, majd elkezdjük lefoglalni a szállásokat, legalább minden helyszínen az első éjszakára. Akár minden napra is foglalhatunk szállást, kevesebb meglepetés ér bennünket, és a kicsi belső ellenőr se dől a kardjába a felelőtlenségünk láttán. Megvesszük a maradék tárgyakat amikre azt gondoljuk hogy szükségünk van, pedig nincs, és itthon fognak maradni sokminden egyébbel együtt. Sebaj, ezt a veszteséget enyhíti az indulás közelgő napja, amiről mindenkinek beszélünk, ezzel biztosítva azt, hogy Facebookon rengetegen elrejtenek a hírfolyamukból és/vagy megkérnek bennünket, hogy vigyük őket magunkkal a hátizsákban, vérmérséklettől és az utasszállító repülőgépek csomagterében uralkodó, élettel kevésbé összeegyeztethető viszonyok ismeretétől függően.
Negyedik lépés: A végső őrület (2 héttel – 1 perccel az indulás előtt)
A felismerés, hogy ójajjmárcsakkéthétvanhátra többnyire letaglózó. Ha ekkor még hiányzik olyasmi, ami feltétele az utazásnak, akkor kinéz pár pokoli nap (esetleg egy hiányzó indiai vízum, valaki?). Más esetben szépen végigpróbálja az ember a bepakolást és szembesül azzal, hogy roppant kevés ruha fér be, amivel csak az a baj hogy az összes fényképen ugyanazokat fogjuk viselni (de nem, emiatt nem érdemes még jobban visszavágni az alsóneműk számát, még ha azok nem is látszanak). Igyekszünk szabadulni a munkától, elvarrni a szálakat, és szomorúan vesszük számba azokat a tárgyakat, amelyek hiányozni fognak – pedig nem, nem fognak. Emellett rengeteg emberrel találkozunk, de őszintén szólva ezen a ponton borzasztó unalmasak vagyunk, hiszen egyetlen témáról tudunk beszélni, Az Útról, viszont egyetlen fotóval vagy történettel se rendelkezünk.
Ötödik lépés: Az indulás
A terv végrehajtása! És minden, amit elbaltáztunk a szervezésben, amit elfelejtettünk, vagy amibe belekeveredünk fogja azokat a történeteket megszülni, melyeket életünk végéig mesélünk, szóval innentől kezdve egyetlen dolgunk van – átélni a kaland összes, tiszta pillanatát.
