Az első utam egy videojáték-konferencia miatt vezetett az USÁ-ba, egész pontosan Los Angelesbe. A hotel, melyben megszálltunk, rettentő fényűzőnek tűnt abból a helyzetből, ahonnan én néztem: teljesen le voltam égve miután az első saját cégem csődbe ment, hónapokon keresztül nyomtam az “ebédre parizeres zsömle, vacsorára zsömle” kombót mire győzött a szükség az elvek felett és újra alkalmazásba álltam, szóval egy medencés szálloda igazán lelkesítő perspektívának tűnt. A lelkesedésem rózsaszín ködén azonban kezdett átütni a rögvalóság ahogy beléptünk a szállodába. A medencés kaliforniai szállodába.

Egy roppant dekoratív recepciós lány fogadott bennünket, és kérte az iratainkat a becsekkoláshoz. Én voltam a legközelebb, így hát az én útlevelem landolt elsőként a kezei között. Rutinosnak tűnő mozdulatokkal átlapozta, majd a következő párbeszédbe torkollt bimbózó kapcsolatunk:

Recepciós: „Uram, az ön középső neve Hungarian?”

Turista: „Amennyiben az Öné California, akkor végülis igen.”

A szeme se rebbent, de azokon keresztül látszott, hogy az idegpályái se.

„Igazából az az állampolgárságom. Van egy ilyen ország Afrikában.” – mondtam, nyomatékosításként végigintve a kollégákon, akiken ugyan látszott az óceánon átívelő utazás nyúzottsága, de így is egyértelmű volt, hogy közeli felmenőik között roppant kevés az afrikai.

A lány meg sem próbálta összekötni a pontokat vonalakkal ebben a rejtvényben, inkább becsekkolt „H” középső névvel. És ki vagyok én, hogy ezen vitát nyissak.

Micsoda H Turista